32 figura a lóversenyen

Elsőként le kell szögeznem imádom a sakkozókról szóló könyveket, írásokat. Nem tudom miből fakad ez, de szeretem olvasni, hogy telik egy napjuk, adott versenyen adott ellenfél ellen miért azt a lépést húzták meg. Milyen érzésekkel mennek egy-egy versenyre és hogyan távoznak utána. A 32 figura pedig pontosan olyan könyv, amiben nagyon sok sakkozó mesél az életéről így igazi csemegének tűnt.

És ugye itt jönni szokott egy de. Igen, most is van de. Farkasházy könyve nagyon jó is lehetne, ha nem szerepelne benne több szó a lóversenyzésről, mint a sakkról. Persze ez túlzás, de valami megmagyarázhatatlan módon a szerző mindig előhozza ezt a témát. Annyiban érthető lenne a dolog, hogy a nehezen megközelíthető és megnyíló sakkozókhoz így szeretne közelebb kerülni, de legtöbbször úgy tűnik, nem hagyja őket beszélni, mindig el akar mondani egy vele megtörtént sztorit is, ami épp eszébe jutott a beszélgetés kapcsán. Nagyon sokat „beszél” a szerző egy-egy sakkozóval való interjúja során, ami valószínűleg így is játszódott le a felvételkor, de talán jobb lett volna, ha ezekből jobban szelektál.

Mivel az író saját bevallása szerint is csak amatőr módon űzi a sakkot, így az igazi szakmai kérdések kimaradtak a beszélgetésekből, ezáltal viszont a laikusok számára érthető olvasnivaló a sakkregény. A szerző javára írható, hogy fel mert tenni kényelmetlen kérdéseket is, hogy egy-egy régi dolog tisztázásra kerüljön.

Összességében mindenkinek ajánlható könyv a hibái ellenére, nagyon sok érdekes információt tudhatunk meg híres sakkozókról, sakkal kapcsolatban álló emberekről. Ha kicsit kevesebbet szerepelne benne a szerző és történetei, igazán nagy könyv lehetett volna belőle.